Pablo Picasso katalógusa (vagyis az egyedüli képzőművészé a XX. századból, akit, Warhol tizenöt percének lejárta után és Dalít leszámítva az átlagos tájékozottságú kortársunk segítség nélkül meg tud nevezni) halálakor csaknem tízezer művet számlált. Közülük az említett kortárs talán hármat ismer cím szerint, de lehet, hogy csak egyet: a Guernicát.
Picasso művészetét nem tartom kiemelkedőnek (ebben osztozik Dalíval és Warhollal), a Guernica azonban minden kétséget kizáróan mestermű, olyan, amilyenből talán, ha hármat alkotott. De lehet, hogy csak egyet. Így az a kérdés maradt nekem: mi alapján ítéljem meg őt? Egyetlen mestermű, vagy tízezer középszerű műtárgy alapján?
Csakis az utóbbit választhatom, és épp ez az oka, hogy Picasso-t mint alkotót a lehető legnagyobbra becsülöm. Ez akkor lenne még nyilvánvalóbb, ha a tízezer közt egyetlen kiemelkedő darab sem tűnne fel. Egy életmű, amelyből hiányzik a mestermű, egy nem hiába leélt élet tanúbizonysága. Egy mestermű, amely körül hiányzik az életmű, légüres térben vacog.
2024.01.