A mű nem akar mondani semmit. Nem üzen, és még csak nem is közvetít üzenetet. Nem a mű beszél az alkotó helyett, hanem fordítva: az alkotónak kell beszélnie a műve helyett. Az alkotó ugyanúgy a szájával beszél, ahogy bárki más.
Képzeljünk el egy paradicsomnövényt, amely egy balkonládából nő ki. A műveink nem a paradicsom termései, noha azokat látjuk szépnek. A műveink a föld, amelyből a növény kinő. Termőföld – azért készítjük őket, hogy teremjenek: gondolatokat, a mi gondolatainkat. A növényünk termései e gondolatok.
Nem szüretelhetem le a szomszéd telkén növő paradicsomot – nem tudom átadni a gondolataimat valakinek, aki nincs ott. Ehhez ugyanott kell lennünk. A gondolatok leszüretelése, a művészet hasznának lecsapolása közvetlen, személyes folyamat. Gondolatainkat nem a művek közvetítik, mert a művek nem a gondolatainkból nőnek ki; hanem éppen fordítva.
A gondolatok révén termett művészet az ideologikus művészet, a funkcionális művészet, a protestművészet. Ezek nem érdekelnek.
2023.10.