Megfogja a kezem, és felrángat a stúdiójába. Ahogy mondom. Fogalmam sem volt róla, hogy fotóz.
“Valamiből élni kell,” mondja.
Azt sem hittem volna, hogy ezt éppen tőle hallom. A stúdió viszont lenyűgöző.
“Esküvőkre nem járok,” mondja.
“Megértem.”
“De koncertekre igen.” Belövi a vakut. “Vagy három éve nem fizettem koncertjegyért.”
“Hogyhogy nem láttam még sehol a képeidet?”
Vállat von. Talán meg sem hallotta.
“Nem vagyok egy Jim Morrison,” mondom, a tükörben vizslatva a félmeztelen testem.
“Ja, az a tükör torzít.”
“Komolyan?”
“Nem.”
“A lencse torzít, ugye?” kérdezem.
“Az mindig.”
2019.