“Hogyhogy téged nem érdekelnek az önvezető autók, kriptovaluták és AI-alkalmazások? Hiszen ezek hamarosan a te életedet is meghatározzák majd. Sőt, alapvetően befolyásolják az emberiség sorsát!”
Ennek csak kisebbik oka, hogy ami mindenkit érdekel, ahhoz én általában szinte ösztönösen óvatos távolságtartással viszonyulok. A valódi ok, hogy a két állítás egyike sem igaz. Az ember életét egyedül az határozza meg szükségszerűen, aminek az életében teret enged. Az emberiség életét pedig egyedül az befolyásolja alapvetően, aminek nemcsak jelen pillanatban van relevanciája, de mindig is alapvető relevanciája volt. A felszínesség kultúrájának, a látványosságok kultúrájának (a jelen kultúrájának, ami csak jelenleg érvényes, és csakis a jelent ismeri el érvényesnek) egy újabb tünete, hogy az emberek elveszítették a távlati szemlélet és a távlati gondolkodás képességét. Egyedül azt tartjuk relevánsnak, sőt, egyedül azt tartjuk reálisnak, ami éppen most, netán a közvetlen múltban és a legközelebbi jövőben történik. Az ‘örök problémák’, az ‘örök kérdések’ (Mi az élet? / Az én és a világ viszonya / Jelent-e bármit a jó és a rossz? / Honnan jöttünk, kik vagyunk, hová tartunk?… és így tovább) számunkra teljesen elveszítették realitásukat, racionalitásukat és érvényességüket, mitikus képződményekké váltak, és a mítoszokkal együtt fokozódtak le töredezett világképünkben. Pedig éppen ezek a problémák és kérdések azok, amelyek alapvetően meghatároznak bennünket, embereket. Ha nem foglalkozunk velük, nem létezőnek vagy nem jelentősnek tételezzük őket, úgy mi magunk válunk saját emberségünk leértékelőivé, és sem életünk, sem sorsunk nem marad igazán, amit aztán bármilyen külső tényező befolyásolhatna vagy meghatározhatna.
2025. 12.